Az első konzultáció ingyenes. Nem kérek pénzt azért, hogy megmondjam a páciensemnek, mennyiért csinálom meg a fogait. Nem célom hosszú listával untatni a hozzám fordulókat, őket úgy is az érdekli, hogy mennyi a végösszeg.

Szerződésem van az egészségpénztárak többségével.

Indokolt esetben lehetőség van altatásra ill. fekvőosztályos ellátásra.

Implantáció minden áron?

Manapság tőlünk nyugatra, de már Magyarországon is sokan vannak, akik szentül hisznek benne, hogy fogászati problémájukat csak és kizárólag implantációval lehet megoldani. Sajnos a megjelenő reklámok, akciók, PR fogások is mind ezt sugallják: „Implantálni, implantálni, implantálni!”. De ha már a csapból is az implantáció folyik, talán érdemes megnéznünk, mit is jelent az a szó.

Az implantáció jelentése: műgyökér beültetés – és nem pedig fogbeültetés! (Ez utóbbira ugyanis még várni kell, amíg odajut a tudomány…) Az implantáció azt jelenti, hogy az állkapocscsontba titán csavarokat ültetünk, és ez a csavar mint egy valódi fog látja el feladatát akár egyedül, akár hídpillérként. A csavar és a csont között úgynevezett osseointegráció (csontösszenövés) jön létre. Ez az összenövés biztosítja a kellő stabilitást és tartósságot.

A fogászati implantáció „felfedezésében” egyébként az 1950-es években – mint annyiszor – a véletlen segítette az orvosokat. Történt ugyanis, hogy a végtagtöréseknél az addigi vitallium csavarok helyett titán csavarokat kezdtek használni. Ám hamarosan kiderült, hogy ezeket csak nagy nehézségek árán tudták eltávolítani, mert szó szerint összenőttek (integrálódtak) a csonttal. Ez egy csonttörésnél persze kifejezetten hátrány, no de a fogászatban koránt sem. Innen már egyenes út vezetett a fogászati felhasználásukhoz...

A modern fogászati implantáció történetének két nagy alakja van: a svéd Per-Ingvar Brånemark professzor és az amerikai Dr Leonard I. Linkow, akik munkásságukkal nagyban segítették a fejlődést. Linkow professzor egyébként 1990-ben megtisztelt minket és ellátogatott Magyarországra, és nekem is szerencsém volt találkozni vele. (Ő látható a mellékelt fotón is.)

Fontos tudni, hogy az implantáció nem az egyedüli üdvözítő eljárás a foghiány megszüntetésére, ezért figyelembe kell venni a szóba jöhető egyéb lehetőségeket is. Könnyen lehet, hogy implantáció helyett például híd vagy protézis szükséges. Vannak továbbá olyan esetek is, amikor kifejezetten értelmetlen implantálni. Ilyen például, amikor a páciensnek egy rágófoga hiányzik, nem ideális a csontkínálat, a foghiány előtti, valamint az a mögötti fog is tömött, esetleg töredezett, így később majd azokra is koronákat kell húzni. Ez efféle esetekben hídpótlás a jó megoldás.

Természetes, hogy a végleges megoldást minden esetben a betegünkkel közösen kell kialakítani. Az implantációt végző fogorvosnak, szájsebésznek ugyanakkor számos szakmai szempontot kell figyelembe vennie a munkája során. Íme néhány gondolat (a teljesség igénye nélkül):

Tudnunk kell felmérni, hogy milyen a páciensünk általános állapota, és mik az abszolút és relatív ellenjavallatok. Implantáció esetén számos ellenjavallat van, itt most csak egyet említenék: semmi pénzért nem készítünk beültetést elhanyagolt, rossz szájhigiéné esetén, mert ilyenkor a kudarc borítékolva van.

Álljon a rendelkezésünkre a megfelelő röntgendiagnosztika. Ennek a témának is érdekes a története. Kezdetben csak kisméretű fogászati filmfelvételek álltak rendelkezésünkre, azzal kellett dolgozunk. Később, az 1980-as évek elejétől már Magyarországon is elérhető volt magyar gyártmányú fogászati panoráma-röntgen készülék. Ennél probléma volt a készülék torzítása, mert kb. 1,3-szor nagyobb képet adott… Ma már megmosolyogtató, hogy milyen megoldásokkal próbáltuk akkoriban kalibrálni a készüléket – megjegyzem, sikerrel. (Nevezetesen a páciens szájába helyezett 5-10 mm nagyságú acélgolyókkal készítettünk felvételt és így határoztuk meg például a csontmagasságot.) Ez után jöttek a digitális röntgenkészülékek. Ezekkel már két dimenzióban, viszonylag pontosan tudtunk mérni, de mélységben pl. csontvastagságot nem. Most pedig itt van és rohamosan fejlődik a háromdimenziós 3D CT röntgendiagnosztika, amely lehetőséget ad a tér mindhárom irányában tájékozódni, és fantasztikus képességeket ad a kezünkbe. Hogy csak egy példát említsek, térben előre meg tudjuk tervezni a csavarok pontos helyét. Természetesen ez a módszer sem mindenható, hiszen megfelelő gondosság és kontroll nélkül utólag nehézségeink adódhatnak.

Implantáló fogorvosként minőségi munkát kell végeznünk. Ezzel kapcsolatban felmerülhet a kérdés is, hogy tulajdonképpen milyen a jó implantátum? Nos, „jó” implantátum az, amelyik bent marad a csontban. Alapesetben, jól kiválasztott környezetben minden megfelelő tisztaságú és jól felületkezelt implantátumnak esélye van hosszú évekig ellátni a feladatát. Ezt harminc év tapasztalata mondatja velem. Az évek során persze változott a felületkiképzés, a csavarmenetek kialakítása, az implantátumfejek formája, felhasználhatósága is. Ez a fejlett innováció az árakban is megmutatkozik.

Ezzel kapcsolatban érdemes néhány szót ejtenünk az implantátumokra adott garancia kérdéséről is. Igen elterjedt manapság az implantátumokra 10, 20 vagy akár élethosszig tartó garanciát adni. Ilyen garancia nyugodt szívvel adható – s mi több, természetes is, mert a csavartörés ritka mint a fehér holló. Ezt azonban különleges tényként hangsúlyozni nem más, mint egyszerű PR-fogás. Ráadásul félrevezető reklámfogás, mert a páciens azt hiheti, hogy ez a garancia az implantátum bent maradására is vonatkozik. Sose felejtsük el, hogy az implantáció hosszantartó sikeressége kb. 96%-os. Ez nagyon jó arány, de néha a leggondosabb műtét után is elveszítjük a műgyökeret. 100% -os sikert sejtetni (vagy éppen garantálni) szakmai felelőtlenség!

Fontos szempont a megfelelő csontkínálat. Amennyiben erre az állkapocs-csontozata nem alkalmas, a testből más helyről vett saját csonttal vagy igen fejlett helyi csontpótló anyagokkal tudunk augmentálni (csontot növeszteni).

Egy mondás szerint „a jó implantáció fél siker” – ám a siker másik fele a megfelelően megválasztott felépítményen, fogpótláson múlik. Ezért vagy az implantáló fogorvos készítse el a fogpótlást is (én is ezt teszem), vagy igen szoros team munkában működjön együtt az implantológus és protetikus.